Zeneszerző.

Verdi egy kis olasz faluban, Roncolében született, Parma tartományban. Családja korán felismerte tehetségét és támogatta annak kibontakoztatásában. Zenei tanulmányait a közeli Busettóban kezdte. Operát valamival később, Milánóban kezdett írni, ahol orgonistaként kereste kenyerét. Oberto című műve – mely 1939-ben került bemutatásra a La Scalában – hatalmas siker aratott. Nemúgy következő operája – a Pünkösdi királyság – amellyel kudarcot vallott. Ráadásul Verdinek ekkor kellett megbirkóznia két kislánya és felesége halálával is. Ebben a lelkiállapotban fogott neki a Nabucco (1842) megírásának, és végül ez az opera hozta meg neki a nemzetközi hírnevet. Következő operája, A lombardok (1843) szintén elnyerte a közönség tetszését. Az ezt követő évtizedben - korábbi sikereitől lelkesülten - szinte évente ontotta magából az újabb operákat.

Szakított az olasz opera korábbi, jól megszokott struktúrájával, amely leginkább áriák, duettek és triók, egyvelege volt, és e helyett egymáshoz kapcsolódó jelenetekben és egységes felvonásokban gondolkozott. Operái szereplőinek legtöbbször a közélet és magánéletük konfliktusával kell megküzdeniük - mesterműveiben, a Rigolettóban (1874), a Trubadúrban (1853), a La Traviatában (1853), a Don Carlos-ban (1867) és az Aidában sincs ez másként. Buzgó nacionalistaként még életében sikerült a „nemzet nagy alakjává” válnia. A Requiem (1874) megírása után visszavonult, a sors azonban – a Simon Boccanegra átírása kapcsán – útjába sodorta a költő-zeneszerző, Arrigo Boitót. Együttműködésük gyümölcse Verdi két kései operája, az Otello (1886) és a Falstaff (1890). Művei azóta is a leggyakrabban játszott operák közé tartoznak világszerte, népszerűségben pedig kizárólag honfitársa, Giacomo Puccini veszi fel vele a versenyt.