Wahorn András (eredetileg Pintér András) (Budapest, 1953. augusztus 3. –) autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, webdizájner. Zenével és filmmel is foglalkozik.

Pályafutása: Kimaradt a hivatalos művészképzésből. 1972-ben csatlakozott a szentendrei Vajda Lajos Stúdióhoz, ahol 1979-ben alkotásaiból kiállítást rendezett.

A Bizottság-korszak:

Az 1980-as évek elején ef Zámbó Istvánnal, fe Lugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral közösen megalapította a legendás Bizottság zenekart.

1980. augusztus 23-án lépett fel először egy fővárosi fesztiválon a többnyire képzőművészekből álló együttes, mint a Beatrice előzenekara. Hamar az alternatív-underground értelmiségi réteg kedvencei lettek a kései Kádár-rendszer viszonyait kritizáló koncertjeik, melyek egyben performanszok is voltak. Wahorn neve ekkor vált széles körben ismertté. Mielőtt rutinná, munkahellyé vált volna, 1986-ban abbahagyták a zenélést.

Az 1990-es évektől napjainkig:

1991-től 2004-ig Kanadában, majd az Egyesült Államokban, Los Angelesben élt. A festés mellett különféle grafikai munkákat végző cégeknél dolgozott. Amikor hazatért, csalódottan nyilatkozta: „Sehol sem fontos a művészet, többé nem »esemény« egy festmény. Szellemi sivárság a szabadságunk ára.”

2004-ben a felkérték a Millenáris Parkbeli Jövő Háza koncepciójának kidolgozására mint programigazgató, de végül nem vállalta. 2006-ban Fábry Sándorral közösen készített road movie-ját Cadillac Drive címmel mutatta be az RTL Klub. 2006 óta Mezőszemerén él.

Díjai: Munkácsy Mihály-díj (1993)
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje

Művei:

számtalan festmény, grafika
közreműködött a Bizottság zenekar lemezein
Petőcz András: Vissza az égbe (hangjáték, zeneszerző, közreműködő), Magyar Rádió, 1992.

Filmek: Jégkrémbalett (forgatókönyv, rendezés) (1984)

Könyvek:

Képek a vágyak és a szenvedélyek világából (1991)
Elfújta a tigris (Fábry Sándor szövegével) (1994)